2009. december 22., kedd


2009. december 20., vasárnap

Nagyon bújós lett

Konkrétan annyira, hogy minden alkalmat kihasznál, hogy akár csak egy pillanatra is hozzáérjünk vagy ő hozzánk érjen.
Ha fekszem a délutáni ejtőzéskor a kanapén, odafekszik mellém a földön, Ágihoz bújik amikor Ági ír, vagy csak szimplán megy egy kört, ellenőrizvén, hogy minden rendben van-e és a létszám teljes-e.
Meg lehet zabálni, ugyanis most már nem tudok olyan élethelyzetet mondani, amikor összerezzenne a közeledésünkre!!!
Fantasztikus, hogy mi minden jó került elő az elfeledni vélt Májkiból 3 hónap alatt.
Mára a pernahajderek életünk részeivé váltak teljes mértékben, mivel olyan nagyon természetes lett a jelenlétük, mintha már legalább ezer éve együtt lennénk!

Ahogy azt Lizimanó blogjában is írtam, most eltűnünk egy kicsit, hogy az említett könyvet megírjuk.
Ezért itt is megragadjuk az alkalmat, hogy mindenkinek Áldott Ünnepet és Boldog Új Évet Kívánjunk és mindenki eddigi szurkolását, szorítását, hogy minden rendben legyen a Kishapsival, köszönjük szépen!
Ági, Lizi, Myke és Csaba

Így bámul a helyéről, amikor püfölöm a klaviítúrát

 
A figyelem szobrai

 
Lizi helyén bágyadtan

 
Ez a kedvenc alvó póza

2009. december 14., hétfő

3 hónap

Lassan negyed éve van velünk a Kishapsi.
Ennek örömére visszapörgettem az időt, és megolvastam az első bejegyzéseket, hogy milyen is volt az a pár nap.
Tömören? Érdekes!
De komolyan, olyan érdekes visszaolvasni, hogy lefagyott, megmerevedett, inkább hasonlított egy sámlihoz amikor közeledtünk felé vagy megérintettük, mivel most ilyet egyetlen helyzetben sem tapasztalunk nála!
Sőt, magabiztosan közlekedik mindenhol!
Emlékszem, az első napokban, amikor a helyén feküdt és közeledtem felé, csak nézett azokkal a hatalmas szemeivel, félve és jelezve, hogy köszi, de nem kérek semmit, sem dögönyözést, sem egyéb más típusú testi kontaktust.
Ma meg eldobja magát a helyén, a padlón valahol, vagy kimegy az előszobába, vagy helyet cserél Lizivel, hatalmasakat nyújtózkodik, és ha úri kedve úgy tartja, akkor odaballag Ágihoz vagy hozzám, megáll előttünk, megvárja a dögönyt vagy egyszerűen csak leheveredik, ránk néz és csóvál! Nem kell szólni semmit, csak néz és csóvál. Mögötte meg tükörfényes a padló :)
Kicserélték, de teljesen!
Mondjuk ma a séta alatt vakkantott, de csak azért, mert valahol valami elmebeteg tűzijátékkal ünnepelt, ami nagyon nem tetszett neki.
Mi lesz itt szilveszterkor??? A környék átalakul hadszíntérré, mert a nagy ünneplés ugye kimerül a nagy durrantásokban.Szegényeket csak a kiskertbe fogjuk csak kiengedni egy szabadon futásra, amúgy meg csak pórázon visszük őket, mivel egyiküknek sem tetszik ez a fajta örömködés.
Hogy mennyire megváltozott, azt talán azzal tudom a legjobban leírni, ha elmesélem, hogy mi a kedvence.
Ugye három hónapja még a háta közepére kívánta az érintésünket, ha megérintettük, akkor összerezzent és a fent említett módon inkább hasonlított valami sámlira, semmint ebre.
Ma, miután kivittem a szemetet, a résnyire nyitott ajtó mögül egyszer csak megjelent a kis búrája, de csak kikandikált és várta, hogy bemenjek.
Amikor beléptem, hallom, Lizi teljes erőből húzza a lóbőrt a Kishapsi meg ott csóvál előttem.
Leguggoltam hozzá, kinyújtottam a bal kezem, tenyérrel felfelé, ő meg beletette a fejét a kezembe. Ekkor elolvadtam és elkezdtem a buksiját simogatni.
Ez a bitang meg kezdett teljesen átszellemülten csicsikálni, a szemei már csak gyufa méretűek voltak, és a feje teljes 47 dekányi súlyával nyomta a kezem, éreztem, már nem dolgoznak a nyakizmok.
Kábé öt percig tartott a kis intim pillanat, mivel eddigre már valószínűleg álomország határához ért, ahonnan visszanézve látta, hogy nem a helyén van, így lassan megemelte a kobakját, megfordult, és komótosan de határozottan a helyére ballagott, ahol azóta is durmol.
Hogy meg lehetne zabálni, az nem kérdéses!

2009. december 6., vasárnap

97,5 ponttal osztályelső

A mai vizsga több szempontból is hihetetlen volt.
Elsőként azért, mert a Kishapsi - és ugye minden olvasó észrevette, hogy most már nem kishapsi Myke, hanem Kishapsi - olyan félelmetesen jól teljesített egész nap, hogy azt elmesélni is elég nehéz.

Szóval 10:45 körül érkeztünk a 12:00-kor kezdődő vizsgára, csak hogy a kaki-pisi program ne a vizsga alatt induljon be a pályán, amiről tudvalévő, kizáró ok.
Sétáltunk is jó nagyokat, még Ágival és Joker-rel is találkoztunk. Kicsit dumálgattunk, aztán a búcsút követően 11:20 körül megkezdődött a vizsga adminisztrációja.
A Kishapsi végig póráz nélkül volt, első szóra jött, ha volt is kis acsarkodási szándék benne, akkor is egy szóra el lehetett tántorítani ettől és nyugodtan várt végig!
Aztán kihúztuk az utolsó helyet a vizsgára, majd vártunk és vártunk ás vártunk.
Eközben a művész úr csak nyugodtan ült vagy feküdt mellettem, néha kicsit sétáltunk, hogy az időközben felgyülemlett folyékony dolgát üríthesse.
Aztán végre mi kerültünk sorra, és ezzel kezdetét vette a számomra is hihetetlen események sorozata!
Mindent hibátlanul csinált, figyelt rám, követett pórázon, ült, feküdt első szóra, megvárt helyben, ritmusváltásnál is figyelt, szóval TÖKÉLETESEN csinálta ezt a részt.
Ezt követte a helyben maradás, ami ugye addig tart, amíg a másik vizsgázó kutyus csinálja az anyagot.
Lefektettem, majd eltávolodtam, és csak figyeltem, és vártam, mikor pattan fel és jön hozzám, amit szokott csinálni :)
Hát nem pattant fel, nem ült fel, nem izgett-mozgott, hanem várt és feküdt egy helyben.
Én olyan, de olyan nagyon boldog voltam, hogy azt nem tudom leírni, ami még mindig tart és olyan igazi hülye és bárgyú mosolyt rajzol az arcomra, hogy azon még magam is meglepődöm.
Amikor a vizsgabiztos megkérdezte, hogy mi az a mondat, amiért odaadnám neki Májkit, akkor csak annyit bírtam mondani, hogy nincs az a mondat, sem pénz, amiért megválnék ettől az ebtől.
Ahogy kimondtam, az öröm keserédes lett, mert beugrott az ominózus első időszak egyik legpocsékabb élménye, amikor majdnem a kutyavisszaváltó ablaknál álltunk vele!
Rettentő rossz érzés volt!
De egy pillanat alatt átváltott újra édes örömmé az érzés, mert a válaszom, amely szerint nincs az a mondat sem pénz, amiért megválnék tőle, azonnal feloldotta ezt a pocsék érzést, és határtalan örömmel töltött el, különösen akkor, amikor azokba a nagy szemeibe belenéztem!
Most már nagyon jó nézni azokat a huncut szemeit :)

2009. december 1., kedd

Újabb történések

Eltelt újra két hét és lassan olyan magától értetődő a kishapsi és természetesen Lizi jelenléte, mint ha mindig is itt lettek volna.
A kutyasuli és az ott elért "eredmények" mindannyiunk számára hatalmas változásokat hoztak. No nem azért, mert most már két agility bajnokkal vagyunk egy fedél alatt, hanem azért, mert az ott hallottak, tanultak és gyakoroltak betartásával minőségi változáson mentek az ebek - és azt hiszem, mi is - keresztül, amelynek egyik következménye, hogy ma már a kishapsi nem fagy le ha véletlenül ráugrunk a szeretetünkkel, de nem hogy nem fagy le, hanem csóvál és szinte vigyorog a közeledésünkre!
A séta alatt mind a ketten póráz nélkül rohangálhatnak, mert hívásra visszajönnek!
A kaja még térben szeparáltan de azonos időben történik, sőt, ma mind a kettő pernahajder ülve várta, hogy mikor engedem őket a bödönjeikhez!
Egymással zseniálisan jól jönnek ki, a kishapsi folyamatosan és szó szerint lóg Lizi nyakán, aki egy zen buddhista nyugalmával tűri a nyakrágózást tőle.
Ami igazán megmelengeti a szívünket, az a kishapsi teljesítménye, amitől hanyatt vágjuk magunkat.
A suliban minta tanuló, ül, fekszik, marad helyben kérésre, láb mellett követ, a kapun csak akkor lép át, ha arra engedélyt kap, SOKKAL de SOKKAL barátságosabb mint két hónapja emberekkel és kutyákkal egyaránt, és a vizsgafeladatot tökéletese csinálja meg már most! Egyedül, a hosszú helyben maradással vannak gondok, azt annyira nem szívleli, de ki a fenét érdekli, hiszen a többit úgy megcsinálja, hogy azt tanítani lehetne vele, és különben is van még időnk ezt gyakorolni.
De ami igazán megdobogtatja a szívünket, az az itthoni teljesítménye.
Úgy közlekedik, mint ha mindig is itt lakott volna velünk, jön, megy, nyújtózik, helyet cserélnek Lizivel, üvöltve versenyt horkolnak, és úgy tud aludni, hogy azt le kéne rajzolni!
A hátára fekszik, négy lába a négy égtáj felé a feje kitekeredve és van hogy cuppog, van hogy rohan, van hogy csóvál, de eddig még soha nem volt neki rémálma, amiből riadtan ébredne.
Örömmel, de kicsit félve, pontosabban óvatosan örülünk ezeknek a sikereknek, hiszen a szelídítés folyamata közben még rengeteg sérülés történhet, ha nem vagyunk kellően elővigyázatosak és előrelátóak.
De majd idővel, fokról fokra :)

2009. november 20., péntek

Tisztább, rendezettebb, biztonságosabb kutya

Valahogy ennyivel lehetne jellemezni a mostani Májkit.
Ma már olyan játék is volt, amikor felkaptam, felemeltem a két mellső lábánál fogva és esze ágában sem volt morogni vagy vicsorogni, hanem csóvált végig és amikor letettem, akkor maradt és játszott volna tovább.
Jó vele "birkózni" és játszani, mert nem fagy le, nem lesz sámli a teste hanem teljesen feldobódik, hanyatt vágja magát és várja, hogy kezdődjék vagy folytatódjon a móka.
Nagyon jót tett neki, hogy lementünk a suliba, van egy közös akciónk, jó tanácsokat kaptunk a suliban, amiket itthon is alkalmazunk és ezekkel egyre inkább falkává kovácsolódunk, amibe igencsak jól passzol a kishapsi is.
Valójában annyira sokat változott néhány hét alatt, hogy az elképesztő. Rengeteget lazult, felengedett, bár tőlem tart kicsit, de ez inkább abból adódik, hogy elfogadott alfa hímnek és esze ágában sincs dominálni vagy a ranglétrán feljebb mászni.
Felénk semmilyen hétköznapi helyzetben nem mutat egy csepp agressziót sem, mondjuk kényesen ügyelünk arra, hogy nehogy megijesszük vagy olyan váratlan helyzetbe kerüljünk, amiben esetleg fenyegetve érezné magát.
Még van a séta közben kis acsarkodás másik kutyákkal, de teszek róla, hogy hamar eltántorodjon ettől, mert ugye azt majd én mondom meg, hogy van-e veszély avagy sincs.
A végén még magunkra haragítunk egy vérengző csivavát, aki kinyírja a csapatunkat egy fogvillantással!
Viszont a póráz nélküli sétáltatás minőségileg hatalmas ugrás előre, nem kell a flexivel ügyetlenkedni. Ő is jobban érzi magát, és mi is.
De nem szabad megfeledkeznünk Liziről sem, aki félelmetes türelemmel és némi mazochizmussal tűri a kiskrapek "támadásait" és elképesztő, hogy mennyire figyel rá.
Ági vitte ki őket délelőtt és Májki beállt obszerváló pózba, kiszűrt valamit a távolban. Gondolom egy potenciális áldozat lehetett, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy többszöri hívásra sem volt hajlandó Ágihoz visszamenni.
Ezt látván Lizi a kiskrapek mellé ballagott és visszaterelte Ági mellé!!!
Azért ez nem semmi!

Szóval így telnek napjaink a pernahajderekkel :)

2009. november 17., kedd

Póráz nélkül

Napok óta póráz nélkül sétálunk már.
Elindult egy folyamat, amelynek egyik állomása a szabad séta, mivel olyan mértékű kötődés alakult ki, amit magunk is csak alig hiszünk el.
Nem hogy nem akar elrohanni, hanem úgy kell elhessegetni mellőlünk, mert nem nagyon akar tágítani, csak ha Lizivel elkezdek játszani, akkor bekapcsolódik, és üldözi Lizit veszettül ugatva :)
Ha találkozunk más kutyákkal, akkor ugyan néha morog, de alapjában véve nem volt olyan mértékű agresszió, amivel az elején találkoztunk.
Azoknak a gazdiknak, akikkel még nem találkoztunk,rögtön szólunk, hogy csak óvatosan és képzeljenek a kis édesmackótündérbogár testbe egy rettenetesen acsarkodó félelmetes, rusnya és sem tréfát sem irgalmat nem ismerő fenevadat.
Persze röhögnek, meg mondják, hogy ez a kölyökkutya tuti biztos nem olyan durva ádáz ahogy leírjuk, de megdöbbenek, amikor kiderül az előélete.
Na ekkor szokott ilyen "Fifike, gyere szépen, mennünk kell a könyvtárba pókot szedni!" kifogás lenni.
Persze nem mindenki ilyen.
Olyan jókat lehet már játszani vele, velük hogy az csak csuda.
Mivel nála még nem az "én területem" szabályt alkalmazzuk, hanem a "gyere bármikor mert megdögönyözlek és gügyögök neked fejhangon" fejezetet, amelynek hatására a közeledése átcsap birkózásba, hempergőzésbe és játékos harapdálásba.
Felfordíthatom a hátára, engedi, hogy vakarjam a pocakját, szóval maximális a bizalom és öröm :)
Ilyenkor persze Lizi is ott tobzódik, nem akar kimaradni semmiből és akkor van aztán felfordulás a javából. Kishapsi rágcsálja Lizi fejét, fülét nyakát hátát, lábát vagy ami éppen a pofázmánya közelébe kerül, aztán amikor Lizinek elege lesz, akkor leteremti, amitől kicsit megszeppen, néz rá értetlenül és a következő pillanatban megint lóg a fülén nyakán vagy egyéb más testrészén :)
Óriási a műsor, sokkal sokkal jobb mint a tévé.
Itt tartunk, és nagyon örülünk neki(k)!
( Ők is nekünk, úgy tűnik :) )

2009. november 11., szerda

Néha meglepődünk

A következő dolog történt a napokban.
Esett az eső délután, így nem nagyon akartak sétálni. Éppen egy két órás iskola program után voltunk, ahol két szél apróra vágott kolbász betermelésének terhei után úgy beivott, hogy az még az én hólyagomnak is komoly kihívás lett volna, de a kishapsi csak aludt, teljes erőből húzva a lóbőrt.
Aztán délután, amikor a nagy játék közepette levetettem magam melléjük a földre és éktelen nagy birkózásban voltunk, akkor kiment az ajtóhoz, és jelezte, kimenne.
Kinyitottam az ajtót, de a zuhogó eső látványa teljesen eltántorította a kimeneteltől, így visszajött és csatlakozott a játékhoz.
Aztán 10 perc múlva megint jelzett, de ekkor nem dőltünk be neki, hanem csak annyit mondtunk, hogy nyugi, 10 perc múlva megyünk sétálni.
Igen ám, de a játék hevében átmozgatott vesék nem akarták tovább tartani terhüket, ennek megfelelően a kishapsinak engednie kellett a nyomásnak.
De nem a szoba közepére, nem a sarokba, hanem elegánsan bevonult a fürdőbe, majd a lefolyó magasságában megállt, becélozta a nyílást és boldog mosollyal a pofáján kiengedte a fáradt olajat.
Ágival csak néztünk egymásra, és nem tudtuk, megszidjuk vagy megdögönyözzük.
Aztán dolga végeztével kivonult és várta, hogy a nagyobb dolgokat már kint végezhesse.
Ma beültem a fekhelyére, pontosabban Lizi helyére, ugyanis napok óta azt játsszák, hogy felcserélik fekhelyeiket, és vártam, hogy mi lesz a reakció.
Berohant mellém, hanyatt vágta magát és várta, hogy induljon a dögönyözés.
Majd a nagy dögöny közben bekapcsolta a kézcsócsálás programot, de ez nem volt több a játékos fogásnál. Amikor megelégeltem, akkor meg jött a mancslendítéses kezem visszaszerzése.
Így lehet vele játszani már, sőt, ha lehajolok hozzá, akkor már a vállamra is felteszi a buksiját, így totál nagy a bizalom minden irányba!
Alakul a zeb, fejlődik, és ez abból is lemérhető, hogy a séta közben olyanok is megemlítik, akik több hete látták utoljára.
De a pofázmánya és fizimiskája alapján folyamatosan kölyöknek nézik, és alig hiszik el, hogy már 3 éves.
Persze mindenki meg akarja paskolni a búráját és csudálkozva néznek, ha bemondjuk, hogy haraphat. Bezzeg, ha roti vagy pitbull vagy szteffordsír terier lenne! Akkor még mondani sem kellene, hogy ne nyúljanak már hozzá!

2009. november 1., vasárnap

Suli

Ma voltunk suliban, és konkrétan kettő szál kolbival sikerült a tréning jutalmazás részét abszolválni.
Gyakorlatilag egy kaszáló brigád is degeszre ette volna magát azzal a mennyiséggel, amellyel a kishapsit sikerült rábírni valamire.
Nem beszélve a többi lelkes gazdiról, akik Műjki szocializációját NAGY mértékben elősegítik a különböző jutifalatokkal.
Ez tulajdonképpen felér egy komplett reggleivel és vacsival, tekintettel arra, hogy kishapsi méretileg nem egy lóhoz, hanem inkább egy spánielhez hasonlít.
De nem volt ellenére a nagy jutalmazás, hanem egyre inkább kezdi megszokni, hogy a többi ember is ember, és nem ádáz ellenség, akiktől néha napján jókora falatok érkeznek, és akkor még nem beszéltem a lelkesedésről, amelynek még akár keserves következményei is lehetnek, a szigorú figyelem felhívás a nem-simogatásra ellenére.
Volt egy lány, aki úgy megdögönyözte a lábára két lábbal csimpaszkodó kishapsit, hogy csak félve bírtam a jelentet nézni, és amikor nem volt semmi marcangolás, akkor viszont hatalmas kő esett le a szívemről.
Alig volt olyan eset, amikor morgott volna, és ma már a dombon is rászóltam, amikor elkezdett veszett kutya módjára ugatni.
Elsőre még csak mondtam neki, hogy köszönöm a szólást, és amikor másodszorra kezdett volna, akkor lett nagy irgum-burgum, csak úgy visszhangzott a lakótelep.
De bevált, nem ugatott többet. Elvégre nem az ő dolga a veszélyt elhárítani, arra ott vagyok én, alias falkavezér!
Ma megkapta a kezem, de ez nem volt szándékos, csak a játék hevében, ráadásul akkora volt a kavarodás, hogy elsőre nem tudtam, ki volt a ludas. Lizi, Májki vagy Ági???
De Májki volt, mert lehorgasztott fejjel vonta ki magát a játékból és kullogott a helyére, közben engem sasolt, hogy mit reagálok.
Olyan édes volt, hogy ennyire tudja mi az amit nem szabad, hogy nem tudtam semmit sem mondani, csak verbálisan magamhoz intettem, és folytattuk a játékot.

Kár lett volna a kutyavisszaváltó ablaknál állni vele!

2009. október 31., szombat

Minden rendben

Ma azt megcsináltam vele, hogy a hátára fektettem és a pocakját meg a tokáját vakargattam, plusz a mutatóujjam a szájában kotorászott.
Nem azért, mert imádok a pofázmányában turkálni, hanem a játék hevében a kishapsi rákapott az ujjamra, de olyan nagyon gyengéden, hogy kíváncsi voltam, mi lesz a vége.
Mivel láttam Lizivel is évődni, amikor rágózik Lizi nyakával vagy lábával, és nincs vértócsa a földön sem nyílt seb a kutyán, gondoltam meglássuk, hogy mit tesz a kezemmel.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy bújt teljes erőből, és a nagy bújásban egyszer csak a lábamra fordult a bal vállával, miközben a popókája az égnek meredt. Eközben én természetesen gyakorlott mozdulatokkal dögönyöztem, majd amikor a válla után a tarkója is érintette a lábfejem, gondoltam itt az idő a hátára fordítani, megnézem mit csinál.
Nem csinált semmi olyat, ami agresszióra utalt volna, csak a tappancsaival kalimpált a levegőben és egyre csak azt mutatta velük, hogy még-még!
Nekem sem kellett több, a spontán bújásból fergeteges játék kerekedett, aminek a csúcspontja auz volt, amikor a hüvelyk és mutató ujjaimmal átfogtam a nyakát.
Na erre nem dühödött fel, nem morgott, nem akart elrohanni, hanem csak tekergett a hátán és láthatóan élvezte a dolgot.
Ekkor elengedtem a torkát, és kíváncsi voltam, mi lesz a következő lépése.
Elkapta a mutatóujjam és fogta a mellső apró kis fogaival. Na ettől elolvadtam, mert nem rágta, nem akarta betermelni, hanem csak játszott a kezemmel.
Nem semmi a kiskrapek.
Lehet, nem kellett volna engednem, főleg annak tudatában nem, hogy szeret odakapni jelzésként még mindig, de annyira csendes, nyugodt és játékos volt a hangulat, hogy nem akartam ennek véget vetni, és inkább az volt bennem, hogy megmutatom neki, mennyire bízom benne, ha már ő is megmutatta, mennyire bízik bennem azzal, hogy a hátán fekve a torkát is megfoghatom.
Ezt egyébként Lizinél nem csinálhattam meg, ő sokkal öntudatosabb volt annál, hogy megengedje ezt.
Szóval itt tartunk, holnap suli, és megy az itthoni szelídítés.

2009. október 24., szombat

Első nap az iskolában

Ma beiskoláztuk a kishapsit, ne már hogy csak a "nagyobb"-nak legyen végzettsége.
Reggel egy villámrandevú alatt szakértők vizsgálták a kishapsit, nézték innen, nézték onnan, majd mondták, nem lesz gond.
Aztán felmerült a 11-kor induló alapfokú tanfolyam gondolata, amire lecsaptunk, így a kiskrapek mától megkezdte iskolás napjait.
Jól viselkedett, igaz, az elején volt némi morgás és odakapás, de az elengedést követően már lecsillapodtak a kedélyek, és már másoktól is fogadott el morgás és odakapás nélkül falatkát. Igaz, ehhez kellett, hogy az oktatók felhívják a figyelmet arra, hogy a törpekrapek egy fenevad és csak óvatosan "babusgassák" mert hamiskás.
Persze volt csudálkozás, de szerencsére senki nem óhajtott ennek ellenkezőjéről meggyőzni senkit.
Szóval ez van, most remény telve várjuk a suli jótékony hatását.

2009. október 21., szerda

Túl az első nehézségen

Eseménydús időszak volt, olyan érzelmi hullámvasutazással, amit elég nehéz leírni.
Volt itt minden, felemelkedés, öröm, sérv, operáció, zuhanás és bánat, kétségbeesés, reménytelenség, elkeseredés, hirtelen harag, meggondolatlan e-mail váltás, óriási megbánás, önmarcangolás, szégyen és újrakezdés, visszarendeződés, felejtés, újabb emelkedés.
Most a varratszedés után két nappal, olyan fantasztikus átalakuláson ment keresztül megint a kishapsi, mint azt megelőzően három hét alatt.
Visszarendeződött minden a rendes kerékvágásba, és már nyoma sincs semmilyen rossz élménynek.
Szombaton megyünk Májkival a szigetre, hogy az ottani rehab specialista megnézze őuraságát, és megbeszéljünk pár dolgot a jövőjével, pontosabban az ő beiskolázásával kapcsolatban, mert a szocializáció mint olyan eddigi életéből hiányzott.
Sajnos.
Egyébként annyira jó a viszony, hogy már nem csupán Lizivel játszadozik, hanem velünk is, sőt, még a fogait is megvizsgálhatjuk kézzel, semmi gondja nincs ezzel.
Nincs egy morgás, sem egy szőrborzolás, sem egy fenyegető veszterntekintet.

Hát így állunk most, és várjuk, hogy gazdinak tekintsen minket, ahogy azt Lizi is teszi.

2009. október 6., kedd

Doki

Miután engedi a pocakját is dögönyözni, felfedeztünk egy üveggolyó méretű kitüremkedést a hasán, ezért tegnap elvittem dokihoz, mert nyugtalanított a kis duzzanat.
Kiderült, hogy köldöksérve van a kishapsinak és még nem kritikus az állapota, de már kés éretté vált, így csütörtökön délelőtt kilenckor megtörténik a korrekció!
Utána tíz nap ufó jelmez, fejtányérban fog rohangálni fel-alá.
Szegény, már most sajnálom, kábé olyan lehet az érzés, mintha egy kürtbe vagy tubába dugnák a fejem, és azon keresztül kommunikálnának velem.
Ettől eltekintve minden rendben, hiszen hatalmasakat játszik Lizivel, jókat majszol, hangosan horkolva durmol, úgy eldobja magát a helyén, hogy leginkább egy amőbához hasonlatos a formája olyankor.
Szóval kezdi megszokni, hogy ez egy olyan állomás az életében, ahonnan már nem indul, csak a szivárvány hídra járat, de az is még odébb van!
Ellenben a hajnali műsor, a barikád bontás és a konyha rejtett kincseinek felfedezés távozásom után már rendszerré vált, igaz annyiban konszolidálódik a helyzet, hogy már nem brunyálja körbe a szétcincált dolgokat, csak elegánsan elkezdi a kajás zacsikat és dobozokat kedve szerint felbontani, és gondoljuk nem csak a nyitás miatt, hanem a tartalma miatt.
Csak lennénk már túl a műtéten!

2009. október 3., szombat

Ez elmúlt hét történései

Húzós hét van mögöttünk, ez a bejegyzések mennyiségén is észlelhető.
Még bizonytalan a nagyobb darab hirtelen felbukkanó kis vagy nagyobb termetű blökikkel és gazdikkal, de vannak helyzetek, amikor két és fél kiló táp hatására csillapodik a morgás.
Mondjuk teli hassal én sem morgok!
Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor meg édesen játszadozna, semmi morgás, semmi kóstolás.
Viszont reggelente a szeparációs félelme felerősödik, miután eltávozom a dolgozóba.
Mivel nincs a konyhán ajtó, ezért különféle barikáddal oldjuk meg az éjszakai nassolás prevenciót, de ha elindulok hajnalban, akkor a kishapsi olyan ideges lesz, hogy lebontja az építményt, majd széthordja a szemetet vagy a szemeteszsákot és széjjel cincálja, aztán elegánsan rábrunyikál, ezt követően elkezd sírni és csak és kizárólag akkor hajlandó megnyugodni, ha Ági álmosan letámolyog és megnyugtatja.
Szegény kis mukimanó, biztos nagyon nagy trauma neki ez!
De majd alakítunk rajta.
Addig marad a pernahajder státus és a fenti fotók!

2009. szeptember 28., hétfő

Második hétfő

Nagyokat nyújtózva fekszik a helyén, horkolva tud aludni, csóvál ha meglát minket!
Kérésre ül, és a szemeinkbe néz!
A dombon követ, ha irányt váltok, és jön, ha hívom.
Amikor kimegyünk, akkor csak abban az esetben jöhet ki, ha engedem.
Ha megérkezünk, a két eb áll a bejárati ajtónál, csóválnak veszettül és alig várják, hogy behívjuk őket!
Ez a blöki elképesztő, mert a nagy bebrunyálós jelöléseket kintre hagyja, nincs sárga folt sehol!
Ő is nagyon okos kutya, de ebben benne van, hogy NAGYON szeretne megfelelni!
Még van kis izgalom, ha jön egy kutyus velünk szemben a dombon, de ha ekkor határozottan elfordulok és megyek ellenkező irányba vele pár lépést, majd leguggolok, leültetem és adok egy falatkát, akkor sikerül elterelnem a figyelmét kis időre és nem morog, nem vakkant.
Ha újrakezdené, akkor újra elfordulok, és ismét kezdődik a nyugtató terápia!
Veszi alapot!
Reggel, amikor 5-kor kivittem őket sétálni, még sötét volt rendesen, és Lizit elengedve csak reménykedtem, hogy a kedves gazdi társak, akik hanyagul otthagyják ebük szilárd végtermékét a fűben lapulni, taposógránátait nem fogom telibe találni.
Persze hangtalanul kúsztunk egymás után, hiszen a hajnali édes álmokat nem akartuk megzavarni hangoskodással, de ami ebben az ébredező csendben lemerevített, az a két ebünk nem túl mértéktartó játka volt. Elkezdtek kergetőzni, pontosabban Lizi kezdett incselkedni a kishapsival, aki persze vevő volt a játékra.
De nem is ez ragasztotta államat a cipőm nyelvéhez, hanem a futkorászás és Lizi helyzetfelismerése.
Ugyanis ez a gyönyörűséges kis vörös, kizárólag akkora körökben futkorászott, ameddig a kishapsi flexi póráza ér. Annál egy hangyányival sem ment messzebbre, viszont ezen a kb. 5-8 méter sugarú körben olyan hosszan és hangosan morogva, vakkantva fogócskáztak, hogy azt hittem hamarosan tömegek fognak az erkélyekről mindenféle záposított dologgal dobálni, illetve a nagy forgásban megszédülök.
De nem akartam ezt a játékot megzavarni, mert olyan aranyosak voltak, és így játszadoztak perceken keresztül!
Az lesz szép, amikor Májkiról lekerülhet a póráz, és együtt rohanhatnak majd nagyokat, szabadon!
Persze a kishapsi harapdálja Lizit, de nem békávés jegykezelő készülékként, hanem olyan igazi játékos harapásokkal hergeli a művésznőt, aki egy ideig flegmán tűri, majd amikor a kishapsi kezd elszemtelenedni, akkor egy határozott mordulással helyrerakja a kicsit!
Nagyon szerencsések vagyunk velük!
A kishapsit lehet az igazihoz már nagyon közelítő módon dögönyözni, igaz, néha lefagy, ilyenkor elengedjük, megvárjuk, amíg feldolgozza az előzményeket, majd ha óhajtja, akkor kezdődhet újra a móka.
Általában óhajtja :)
Totál jó fejek, és ahogy azt már írtam valakinek, nem tudjuk, mivel érdemeltük ki, hogy két ilyen fantasztikus kis lény került hozzánk!

2009. szeptember 27., vasárnap

Összefoglaló

Három hete láttuk először, két hete találkoztunk a Népszigeten másodszor, ott már Lizivel.
Egy hete van velünk a kishapsi.
Tegnap hosszabban voltak egyedül, mivel barátomék esküvőjére voltunk hivatalosak, ahonnan éjjel fél tizenkettőre érkeztünk haza.
Ezek ketten, Májki és Lizi marcona házőrzőkként védték a területüket
Amikor megérkeztünk, na akkor volt ám ébreszd-fel-a-szomszédot műsor!
Teljesen aranyosak voltak, annyira örültek!
Megható volt, hogy ilyen örömmel fogadnak minket!
Nem nehezteltek, nem volt szemrehányás - az majd néhény év múlva :) - hanem kitörő öröm.
Roppant aranyosak reggelente, úgy tűnik, Lizivel nagy haverok lesznek!
Erre a legjobb példa a ma délutáni történés.
Lizivel ma suliban voltunk, addig Ági és Májki itthon "dolgoztak".
Amikor megérkeztünk, a kishapsi annyira boldog volt, és annyira örült nekünk, hogy amikor bejöttünk a kapun, először felugrott a lábamra, majd amikor Lizi bevonult utánam, akkor neki örült de olyan nagyon, hogy ugrált rá, bökdöste és próbálta magára felhívni a figyelmet.
Mi Ágival csak néztünk egymásra, hogy ezmiez!
Lizi meg fáradtan lehuppant a helyére, és a pillantásával közölte a kishapsinak, hogy most nem fogad érdeklődőket, csak akkor zargassák, ha jön a vecsernye.
Ebben a nagy örömben, megfeledkezve magamról, kicsit gyorsabban nyúltam Májki felé, ráadásul ezt nem vette észre, amitől ő megijedt, és meg akart kapni, de amint észlelte, hogy én vagyok, azonnal visszakozt fújt, de annyira, hogy bebújt Ági széke alá!
Szegény, tudtam én, hogy nem engem akart megharapni, tudom, hogy ha tudta volna ki közelít felé így, akkor csak csóvált volna egyet, és elkezdett volna bújni. ( Hogy mennyire nem agresszív velünk: itt fekszik a lábamnál, és most csak lenyúltam a kezemmel, erre felemelte a hátsó lábát és hasvakarásra invitált! )
Nagyon rossz érzés ez, hogy ilyen reakciója van ezekre a közeledésekre, de ez egyben óvatosságra is int még minket, mert sokat fejlődött és oldódott, de nem szabad megfeledkeznünk, hogy ott mélyen az a bizonyos eltüntetni való még megtalálható, amitől olyan válaszokat ad, amilyen az előbbi.
Viszont tudja, hogy ez nem jó, amit jelez is rendesen, csak ekkor még lemerevedik és lefagy kicsit.
Na majd a falatka-tréning meghozza a várt eredményt, de persze csak türelmesen és kitartóan.
De jó volna már azt írni, hogy a kishapsi "meggyógyult"!
Séta alatt már jön hívásra, itthon gyakoroljuk a figyelmet, akkor kap falatkát, ha ránk néz, és már az "ül" fogalmával is tisztában van, mert ha ügyesen közelítünk a falatkával, akkor szépen lehuppan a kis popókája a padlóra.
De ezek mit sem érnek, ha még fél és óvatos, az lenne nagyon szép, ha már semmilyen helyzetben nem rettegne!
Folyamatosan teszünk róla, hogy egyre lágyabb és kedvesebb és magabiztosabb és lazább legyen!

2009. szeptember 25., péntek

Péntek

Nyit.
Lóg Lizin, és ha látja, hogy a példakép rohan rendezkedni, akkor ő követi teljes erőből és ha kell, nem tartja vissza magát, beszáll a helyreutasításba.
Elképesztően aranyosak házőrzés közben vagy amikor elkezdenek játszani, incselkedni egymással.
Már játszanak, nem csak kóstolgatják egymást.
Igaz, óvatos duhaj mind a kettő, de az első napok után, határozott javulás tapasztalható.
Velünk is játszik, sőt, kisebb harapdálásokkal nézi, hogy meddig mehet el. Eddig még nem óhajtotta étrend kiegészítőként valamelyik ujjunkat elfogyasztani, és vér sem folyt, tehát egyértelműen nem bukik az emberhúsra.
Amikor játszottam Lizivel a dombon, ő is be akart kapcsolódni és rohant utánunk.
Persze egy pillanatra emiatt elvesztettem józan gondolkodásom, amely azt diktálja, hogy csak óvatosan minden mozdulattal, ugyanis jól megdögönyöztem, de olyan igazán intenzíven, és még a két mellső lábát is felemeltem, és a pocóját is megvakargattam.
Nem tiltakozott, és nem is merevedett le, hanem csóvált és láthatóan tetszett neki ez a játék.
Én meg úgy csináltam, mint ha ez lenne a legtermészetesebb dolog itt mifelénk!
Alakul a kishapsi!
Bár ma volt egy kis durci részéről a vecsernye után.
Lizi kapja először a tápot, aztán Myke. Mikor Lizinek letettem, Myke jött volna erős hajlandóságot mutatva az adag elpusztítására. Mikor mondtam, hogy a másik kezemben az ő adagja, akkor visszavonult, Lizi meg jöhetett fogyasztani.
Mikor Myke befejezte, csendben odaosont Lizi helyére, és azt jól lecsurizta. (Még szerencse, hogy a fekhely ilyen folyadékálló, így a felületi rész lepergeti a nem kívánt folyékony anyagokat.)
Erre kerekedett jó nagy irgum-burgum, ami persze megtette a hatását.
Ő már tudja, hogy ez tilos, mi meg tudjuk, hogy a kaja porciózása kizárólag külön, lehetőleg egyszerre.

2009. szeptember 24., csütörtök

Csütörök

Totál jó fej ez az eb!
Minden reggel versenyt örülnek, egyik jobban bújik mint a másik, és egymással is nagyon kis pajkosak lettek.
Évődnek, játszadoznak, incselkednek egymással, és nyoma sincs agressziónak!
Kínosan figyelünk arra, hogy ezekben a helyzetekben még véletlenül se legyen valamelyiküknek több vagy kevesebb a dögönyözésből, de ha szükséges, akkor viszont rendre utasítjuk az aktuális delikvenst.
Mondjuk ez utóbbira nincs sűrűn szükség, csak azokban a helyzetekben, amikor valamelyiküket hívjuk, de a másik jön és követelné a falatkát!
Hosszú napunk volt, korán keltünk, reggel nagyon nagyot sétáltunk mind a négyen - és már a dombon is játszadoznának egymással - aztán a délelőtti kutyakiképzés alatt mind a kettejüket sikerült jól lefárasztani.
Amíg Lizivel gyakoroltuk a kulturált sétát pórázon, addig Májki remegve várt minket a kapunál, Ági mondta, hogy a kishapsi keményen figyelt és várt minket mindvégig.
Amikor megjöttünk Lizivel, akkor Májki a kapun "lógott", és amikor kiszúrt minket, akkor olyan boldog volt, hogy vakkantott és ugrált örömében!
Már többször mondtam, hogy csak azért nem zabálom meg ilyen helyzetekben, mert nem szeretem a kutyahúst!
Olyan édes ez a kishapsi, hogy újra és újra csak azt kérdezzük magunktól, hogy hogy a fenébe történhetett meg, hogy egy ilyen kis kreatúra, ilyen hosszú időn keresztül volt menhelyen és nem kellett senkinek!
Pedig ott legbelül van valami, amit elő KELL hoznunk, hogy feloldódjon és lazán rohangálhasson, és lehet, ehhez nem lesz rövid az út, de már most látszik, NAGYON megéri, pontosabban kötelességünk várni egy ilyen bújós és kedves kis fickóra!
Mi türelmesek vagyunk, és erről nap mint nap biztosítjuk.
Hogyan?
Rengeteg dögönyözéssel, finom közeledéssel, szeretettel, incselkedéssel, játékkal.
Amit ma megenged, azt holnap és azután is "követeljük" tőle, és még kicsit rá is pakolunk, hogy érezze, ha kezdeményezünk, akkor az nem jelent rosszat, nem akarunk neki rosszat.
Például az első napokban cask akkor simogattuk meg, amikor ő szerette volna, ma már amikor akarom, akkor dögönyözöm, a tappancsait is fogdossuk, ráadjuk a hámot ha megyünk kocsival valahova, és ma már a talpát is megfoghattam, anélkül, hogy elrántotta volna, vagy morgott volna!
Elképesztően próbál megfelelni!
Ma is, amikor autóval mentünk, Lizi ugrált, izgatott volt, a kishapsi meg a legtermészetesebb módon ült teljes nyugalomban és szemlélődött. Amikor megálltunk a Városligetnél egy kis sétára, akkor is végig nagyon aranyos volt, izgatták az új illatok, érdeklődött minden iránt, Lizit követte, azt szagolta, amit Lizi is szaglászott.
Hazafelé pedig csak akkor lett kicsit izgatott, amikor már az ismerős szagok csapták meg az orrát, és akkor lett nagyon boldog, amikor a kertkapu kinyílt és ő bevonulhatott rajta.
Egyből a bejárati ajtó előtt termett és rohant be a helyére, amint lehetett.
Nekünk el kellett menni újra, ettől elkezdtek szinkronban bőgni!
Amikor megérkeztünk, olyan boldogok voltak, hogy azt leírni nem lehet.
Jobbról blöki, balról blöki, innen egy nyomulás, onnan egy nyomulás, bökdösnek az orrukkal, a kicsi átbújik Lizi alatt, vagy harapdálja a hátsó lábát, és csóválnak és csóválnak!
Remélhetőleg ez a tendencia folytatódik és egyszer azt írhatom le, hogy a kishapsi "meggyógyult"!
Nagyon várjuk azt a napot!

2009. szeptember 23., szerda

Szerda

Tegnap este, amikor leheveredett és szinte elájult a fáradtságtól, odalopóztam, és előre megfontolt szándékkal leguggoltam mellé és felkészültem arra, hogy megrémül és ugat, de én majd jól megnyugtatom és megdögönyözöm.
Nem riadt meg, nem ugatott, hanem elkezdett csóválni, majd amit még nem csinált, fekve maradt és előkelően hasvakarásra invitált, hátsó lába megemelésével.
Erősen megörültem ennek, mert az a blöki, aki még az érintésünktől is összerezzent, ha a lábaihoz értünk akkor szinte tiltakozott, most engedte, hogy olyan helyen is megvakargassam, ami eddig tabu volt.
Kész, ezzel végérvényesen és kitörölhetetlenül kiradírozott minden olyan rossz gondolatot a fejemből, hogy félelemből megharapna minket. Olyan nagyon kedves kis jószág lapul a riadt burok alatt, hogy az maga a csoda.
Szép lassan, ahogy ő engedi, ezt a burkot eltávolítjuk és jól elássuk vagy olyan anyagba tesszük, amitől ez a csúnya felszíni takaró a lelkén huss, eltűnik örökre.
 Mára már olyan nagy barátságban vannak Lizivel, hogy a reggeli séta előtt, amikor Lizi úgy jelzi kitávozási szándékát, hogy fogja a kedvenc rongyát és rázza ide-oda, Májki is bekapcsolódott, aminek a vége az lett, hogy mi ültünk Ágival megdermedve a kíváncsiságtól, hogy ebből mi kerekedik, és csak annyit láttunk, hogy Lizi incselkedik a kishapsival, a kishapsi meg ugrál rá, bökdösi és gyengéden, abszolút agresszió mentesen harapdálja.
Olyan igazi nagy játék kerekedett ebből és mi csak néztük csendben, de belül ordítva a boldogságtól!
A reggeli séta alatt Lizi természetesen póráz nélkül haladt, Májki még a póráz biztosításával jött mellettünk, de amikor Lizi elsuhant mellette, a kishapsi rohant volna utána!
Ha ez így megy és nem vigyázunk, a végén ezek jobban szeretnek majd egymással játszani mint velünk!
De ezek a séták és a váltott műszakú és beosztású házőrzés megteszi a hatását náluk, ugyanis olyan fáradtak, hogy amikor megjövünk, a jutifalat és ivászat után ezek felborulnak a helyükön és teljes erőből horpasztanak.
Jó nézni őket!
Gyakoroljuk a behívást, és már elég jól megy a falatkával való megerősítéssel.
Persze most dupla adaggal kell számolnunk, mert ha Májki kap falatkát, Lizinek azonnal adok feladatot, hogy ő is kaphasson.
Feltűnően jól teljesít most mind a kettő, ez a kis verseny köztük a hasznukra válik!
Dögönyözni szuperül lehet már a ksihapsit, igaz, még vannak olyan dögönyözések, amikor lefagy és görcs az egész teste, de elegendő "gügyögéssel" és falatkával és nyugtató simogatással egész jól fel lehet oldani.
Már a masszázst is engedi, és ha megfogom a lábait, akkor nem morog, nem merevedik le, hanem csak csóvál!
Fejlődőképes egyed!
Jó lesz majd birkózni vele úgy mint Lizivel, persze méretének megfelelő intenzitással :)
És erre is reális esély van, ugyanis már nem olyan óvatosan nyúlunk hozzá, mint első nap, hanem határozottan nyúlunk felé, hülyéskedünk vele, két kézbe fogjuk a pofázmányát, és ide-oda billegtetjük a fejét, és ahelyett, hogy lefagyna, csak csóvál és ha befejezzük, akkor nyomul, hogy még!
Elképesztően édes, és nagyon jó, hogy itt van velünk!
Ő is olyan igazi "jó választás volt részünkről" mint Lizi!

2009. szeptember 22., kedd

Kedd

Májki többször is átbújt Lizi hasa alatt, és az általunk várt vagy vélelmezett harc elmaradt.
Sem egy morranás, sem egy vicsorgás, sem egy harcias pillantást nem lehetett észlelni, hanem csak annyit, hogy a mutatvány végén Májki odadörgölte a pofázmányát Lizi pofázmányához.
A két gazdi meg elolvadt a gyönyörűségtől!
Úgy tűnik, Lizi felülkerekedett a kezdeti megilletődöttségén, és már ő irányít!
Ez Májki számára is kedvező állapot, mert így nem kell felvállalnia a vezető szerepet, ami rengeteg frusztrációt okozna neki.
Már érdeklődnek egymás iránt, és reggel volt kis játék kezdemény is, rohangáltak itt bent, aztán a lökdösődés hevében Májki félreértette Lizi vehemenciáját és jelzett, hogy elég. Nem harapott, nem is vicsorgott igazán, csak mordult egyet, amitől Lizi első reakciója az volt, hogy visszahőkölt, majd folytatta a játékot.
Nem történt semmi, kicsit kergetőztek még, Májki rájött, hogy senki nem akarja bántani, majd miközben még évődtek kicsit, elhaladt valaki a kapu előtt, amit Lizi megneszelt, és rohant rendet rakni a kapuhoz.
Májki meg utána, de olyan vehemensen indult el, hogy a lábai úgy kipörögtek a járólapon, akár a rajzfilmekben. Olyan aranyos volt, hogy Ágival szétröhögtük magunkat a mutatványon.
Édesek együtt!
A házőrzés is páros foglalatosság, a séta is, már csak azt kéne meglesni, hogy éjjel mit csinálnak!
Valószínű, hogy itt szivaroznak és zsugáznak, mert annyira megszelídültek, hogy élünk a gyanúval, ezek kitárgyaltak mindent az előző éjszakákon és kötöttek egy kölcsönös megnemtámadási szerződést!
Határozottan kezdenek megbarátkozni egymással!
Májki még sajnos olyan behódolón jön, szinte bocsánatot kér a jelenlétéért, olyan nagyon félve jön, és érezni egy kiadós dögönyözéskor, hogy az egész testén befeszülnek az izmok.
Persze a masszázs, amivel a gerince mellett haladok, sokat lazít rajta, mégis olyan fájó, hogy ilyen előélettel a háta mögött került hozzánk.
Majd rendszeressé válik ez a kezelés, és akkor sokat lazul majd, nem csak izmait tekintve, hanem belül is a lelke is!
Olyan nagyon édesen tud nézni, olyan nagyon fáj, hogy egy ilyen kis lény nem kellett senkinek ilyen hosszú időn keresztül, pedig alapjában véve egy tünemény, nagyon kedves, bújós és szerintünk nagyon vidám kutyus ő, akit a múlt terhe még nagyon nyomhat.
Reméljük, el tudjuk venni tőle a terheket, fel tudjuk oldani ezeket a gátlásokat és egy felszabadult, önfeledten rohangáló kis kutyus válik belőle.
Ami biztató, hogy szeretne NAGYON NAGYON megfelelni!!!
Rajtunk nem fog múlni a siker, ha kell, akkor sokat fogunk türelmesen várni az igazi Májkira és reméljük, mi is megfelelünk neki!
Egyébként ebben nagy segítség Lizi, aki félelmetes "bölcsességgel" fogadta el a kishapsit, és kezeli ezt a helyzetet, mert nem görcsölt be, nem kezdte el erőltetni, hogy ő a király, hanem teljesen átértékelte a helyzetet, és hozza a régi formáját!
Igaz, van némi féltékenység amikor lejövünk reggel, ugyanis ilyenkor két totál lelkes eb rázza magát a lépcsősor alján és alig várják, hogy megkapják a reggeli üdvözlő dögönyözést.
Próbáljuk teljesen kiegyenlíteni a mérleg serpenyőit, és ha az egyiket simogatjuk, akkor természetesen ha a másik odajön, akkor ő is megkapja a magáét, és vissza ugyanez.
Amikor meg pihennének, akkor hagyjuk őket eldőlni.
Eddig nincs gond, ennél csak jobb legyen!

2009. szeptember 21., hétfő

Hétfő

Rengeteg minden történt a hétvégén, olyan eseménydúsra sikeredett, hogy aki ennél többet bír besűríteni két napba, az már szerintünk csal.
Mára már olyan fantasztikus dolgokon vagyunk túl, mint Májki érkezése, Lizivel ismerkedés, bundaigazítás, doktorbácsi, kutyaiskola, közös séták egy vagy két gazdi kíséretében, ismerkedés emberekkel, kutyákkal stb.
Olyan édes a kishapsi, hogy elmondhatatlan, bűbájos a pofázmánya, aki csak meglátja, azonnal rohanna rá és dögönyözné.
Tegnap a kutyasuli előtt is többen megálltak előtte és csodálták, hogy milyen helyes ez a blöki, és hogy mi a neve és mennyi idős. Ágival voltak kint a suli területén kívül, és Ági mondta, hogy igen elcsodálkoztak a válaszokon.
Egyfelől nem hitték el, hogy Májki nem kölyök, hanem kész felnőtt úr, plusz értetlenül álltak az előtt az információ előtt, hogy nem barátságos - ezt mondta minden Májkira ugrani készülő embernek Ági.
Persze a logikus gondolkodás és a kíváncsiság még nem veszett ki az emberekből, így többen feltették a "Miért?" című kérdést.
Ági elmondta, hogy mi és hogyan történt, aztán a távolságot megtartva mindenki elballagott.
Nagy a kishapsi sikere :)
Ugyanakkor a kezdeti "nehézségek"  a Lizivel való ismerkedés után teljesen megváltozott az élet, ezek lehet, a legnagyobb haverok lesznek, ugyanis tegnap az autóban is elég jól viselték egymást a hátsó ülésen, egy pisszenés sem volt, pedig Lizi az autóban rettentő izgatott, és ebben az állapotában hajlamos fel-alá rohangálni, ami mondjuk egy Toyota Yaris méreteit tekintve nem egy fárasztó mutatvány.
Ebben az izgatott állapotában nem egyszer csapta pofázmányon azt a Májkit, aki ugye az első nap az ilyen fajta közeledésre elég vehemensen reagált.
Érdeklődve vártuk, hogy mi fog történni.
Ági az anyósülésen, mögötte Májki, mögöttem pedig Lizi..
Figyeltük az első Lizi attakot, amikor átrohant Májki térfelére, hogy mi lesz a kishapsi reakciója, de semmi.
Utána amikor Lizi kiszúrt valamit az én oldalamon, felpattant és elkezdett csóválni, amitől lágy szellő kerekedett az autóban, ezzel módszeresen pofozva a kishapsit.
Ez a dúvad bitang meg csak nézte egykedvűen, már már álmosan Lizi műsorát.
Alig hittük el!
Ezek lehet, megdumáltak mindent előző éjjel és fegyver- akarom mondani fogszünetet kötöttek?
Nem lenne rossz :)

Májki nem szobatiszta teljesen, vannak helyek, ahol jelöl vagy ürít, de szerncsére nem szilárdat, hanem csak folyékonyt.
Nem tudjuk a "tócsák" méretéből megítélni a szándékot, a lényeg, hogy oldalba brunyálja a cipőket, az ülőgarnitúra lelógó részét, a falon a sarkokat.
Roppant bosszantó ám, de elkezdtük kezelni a dolgot, aminek az az eddigi eredménye, hogy ma reggel nem voltak ajándékok tőle a padlón :) Van remény :)

Ugyanakkor Lizivel való kapcsolata olyan jó lett, hogy most már Lizi egész nyugodtan hozhatja a formáját, Májkit ez már csöppet sem zavarja.
Elegendő volt a rápirítás, plusz utána a feloldás és a végtelen intenzív, már már a gügyögés határát súroló beszéddel fűszerezett dögönyözés!

Ma reggel Ági hajnalban eltávozott itthonról, így együtt maradtam a két fenevaddal.
Ezek, amikor megneszelték, hogy Ági nem csak a szemetet vitte ki, hanem autóba pattanva elpucol, teljesen kiakadtak, és a konyhai barikádunkat - lévén nics konyhaajtónk - ledöntve rohantak az ablakhoz mind a ketten, sírva.
Azt hittem, valami baj van, és félálomban rohanok le, hogy mi trötént, ezek ketten a lépteimre a lépcső elé ugrottak, csóváltak hevesen, közben hol rám, hol a bejárati ajtóra néztek izgatottan.
Hű - kiáltottam fel magamban - ennek fele sem tréfa, ezek ki akarnak menni, és azzal a lendülettel nyitottam is ki az ajtót.
A két jómadár meg rohant le és felugorva a kertet a bejáratunktól elválasztó kerítésre elkezdték Ágit búcsúztatni. Ment a koncert.
Mivel az órámra néztem, és még csak 5:45 volt a számlapján, azonnal átfutott az egyamon, hogy a szomszédok most fekszenek vigyázzállásba, és a közelükben hajításra alkalmas tárgyak után kotorásznak idegesen.
Ezek bejöttek, Ági elgurult.
Lizi olyan álmos volt, hogy a helyére ment és azonnal elaludt, Májki meg ült a bejárati ajtó előtt és sírt!
Ott ült ez a tünemény, és hiányolta Ágit!
 Azt hittem, megzabálom, olyan cuki volt. Aztán amikor a farkasüvöltés és vonyítás egyvelegére tért volna, akkor leállítottam egy kis dögönyözéssel. Teljesen nem nyugodott meg, de már csak hüppögött, azt viszont hosszan.

A reggeli sétánál büszkén mentem két ebbel az oldalamon, és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a dolog kimenetele. Minden rendben volt, Lizi rohangált, Májki még hosszú pórázon jött mellettem, és amikor csak lehetett, megdögönyöztem, és gügyögtem neki :)
Nem voltam terhére, mert csóvált.
Aztán Lizi elkezdett futkorászni, ami Májki figyelmét láthatóan felcsigázta.
Ment volna, de még nem engedem el.
Még nem, de érzem, nem kell sokat várni erre!

Aztán megérkeztünk, juti falatkák zápora közt egy kis dögönyözés, majd lakás takarítás, de ebek nélkül.
Sajnos vagy nem, de Ágival "kényesek" vagyunk a benti rendre, no nem patyolatot akarunk nyitni, hisz mégiscsak két kutya van bent, de szeretjük, ha a padlón nem áll csomókban a szőr, a sár és a többi, és a többi.
Kitessékeltem kutyáinkat, becsuktam mögöttük az ajtót, és elkezdődött a takarítás, de közben állandóan azon törtem a fejem, hogy mit csinálhatnak, ugyanis egy mukk, annyi hangot sem adtak ki magukból!
Ezek a szélfogóban feküdtek, és nézték az utca népét!
Nagy forgalom nincs mifelénk, nem hömpölyög a tömeg, de van élet, nem egy szellemvárosban lakunk.
Aztán az arra érdemesnek tartott delikvenseket Lizi vezényletével közös erővel utasították rendre!
Elképesztő! Ennyire kezdik megszokni az új helyzetet!
Egész bizakodva tekintek a jövő irányába!

Aztán a takarítás után külön-külön vittem őket ki, elsőnek Lizit, hogy gyakoroljuk kicsit a kutyasuliban tanultakat, majd Májkit, hogy a sétánál gyakoroljuk a figyelmet és a behívást.
Amikor Lizivel mentünk ki, Májki végig sírt, hallottuk a dombon is, olyan hagosan adta mindenki tudtára a bánatát.
Aztán amikor Májkival mentünk ki, akkor meg Lizi műsorozott tiszta erőből.
Mecsoda versenyszellem :)

Most pihegnek fáradtan, hol kimennek a napra, hol itt hűsölnek a padlón!

Jó lesz velük, nagyon!
( Na ez jó rövidre sikeredett! )