2009. szeptember 28., hétfő

Második hétfő

Nagyokat nyújtózva fekszik a helyén, horkolva tud aludni, csóvál ha meglát minket!
Kérésre ül, és a szemeinkbe néz!
A dombon követ, ha irányt váltok, és jön, ha hívom.
Amikor kimegyünk, akkor csak abban az esetben jöhet ki, ha engedem.
Ha megérkezünk, a két eb áll a bejárati ajtónál, csóválnak veszettül és alig várják, hogy behívjuk őket!
Ez a blöki elképesztő, mert a nagy bebrunyálós jelöléseket kintre hagyja, nincs sárga folt sehol!
Ő is nagyon okos kutya, de ebben benne van, hogy NAGYON szeretne megfelelni!
Még van kis izgalom, ha jön egy kutyus velünk szemben a dombon, de ha ekkor határozottan elfordulok és megyek ellenkező irányba vele pár lépést, majd leguggolok, leültetem és adok egy falatkát, akkor sikerül elterelnem a figyelmét kis időre és nem morog, nem vakkant.
Ha újrakezdené, akkor újra elfordulok, és ismét kezdődik a nyugtató terápia!
Veszi alapot!
Reggel, amikor 5-kor kivittem őket sétálni, még sötét volt rendesen, és Lizit elengedve csak reménykedtem, hogy a kedves gazdi társak, akik hanyagul otthagyják ebük szilárd végtermékét a fűben lapulni, taposógránátait nem fogom telibe találni.
Persze hangtalanul kúsztunk egymás után, hiszen a hajnali édes álmokat nem akartuk megzavarni hangoskodással, de ami ebben az ébredező csendben lemerevített, az a két ebünk nem túl mértéktartó játka volt. Elkezdtek kergetőzni, pontosabban Lizi kezdett incselkedni a kishapsival, aki persze vevő volt a játékra.
De nem is ez ragasztotta államat a cipőm nyelvéhez, hanem a futkorászás és Lizi helyzetfelismerése.
Ugyanis ez a gyönyörűséges kis vörös, kizárólag akkora körökben futkorászott, ameddig a kishapsi flexi póráza ér. Annál egy hangyányival sem ment messzebbre, viszont ezen a kb. 5-8 méter sugarú körben olyan hosszan és hangosan morogva, vakkantva fogócskáztak, hogy azt hittem hamarosan tömegek fognak az erkélyekről mindenféle záposított dologgal dobálni, illetve a nagy forgásban megszédülök.
De nem akartam ezt a játékot megzavarni, mert olyan aranyosak voltak, és így játszadoztak perceken keresztül!
Az lesz szép, amikor Májkiról lekerülhet a póráz, és együtt rohanhatnak majd nagyokat, szabadon!
Persze a kishapsi harapdálja Lizit, de nem békávés jegykezelő készülékként, hanem olyan igazi játékos harapásokkal hergeli a művésznőt, aki egy ideig flegmán tűri, majd amikor a kishapsi kezd elszemtelenedni, akkor egy határozott mordulással helyrerakja a kicsit!
Nagyon szerencsések vagyunk velük!
A kishapsit lehet az igazihoz már nagyon közelítő módon dögönyözni, igaz, néha lefagy, ilyenkor elengedjük, megvárjuk, amíg feldolgozza az előzményeket, majd ha óhajtja, akkor kezdődhet újra a móka.
Általában óhajtja :)
Totál jó fejek, és ahogy azt már írtam valakinek, nem tudjuk, mivel érdemeltük ki, hogy két ilyen fantasztikus kis lény került hozzánk!

2009. szeptember 27., vasárnap

Összefoglaló

Három hete láttuk először, két hete találkoztunk a Népszigeten másodszor, ott már Lizivel.
Egy hete van velünk a kishapsi.
Tegnap hosszabban voltak egyedül, mivel barátomék esküvőjére voltunk hivatalosak, ahonnan éjjel fél tizenkettőre érkeztünk haza.
Ezek ketten, Májki és Lizi marcona házőrzőkként védték a területüket
Amikor megérkeztünk, na akkor volt ám ébreszd-fel-a-szomszédot műsor!
Teljesen aranyosak voltak, annyira örültek!
Megható volt, hogy ilyen örömmel fogadnak minket!
Nem nehezteltek, nem volt szemrehányás - az majd néhény év múlva :) - hanem kitörő öröm.
Roppant aranyosak reggelente, úgy tűnik, Lizivel nagy haverok lesznek!
Erre a legjobb példa a ma délutáni történés.
Lizivel ma suliban voltunk, addig Ági és Májki itthon "dolgoztak".
Amikor megérkeztünk, a kishapsi annyira boldog volt, és annyira örült nekünk, hogy amikor bejöttünk a kapun, először felugrott a lábamra, majd amikor Lizi bevonult utánam, akkor neki örült de olyan nagyon, hogy ugrált rá, bökdöste és próbálta magára felhívni a figyelmet.
Mi Ágival csak néztünk egymásra, hogy ezmiez!
Lizi meg fáradtan lehuppant a helyére, és a pillantásával közölte a kishapsinak, hogy most nem fogad érdeklődőket, csak akkor zargassák, ha jön a vecsernye.
Ebben a nagy örömben, megfeledkezve magamról, kicsit gyorsabban nyúltam Májki felé, ráadásul ezt nem vette észre, amitől ő megijedt, és meg akart kapni, de amint észlelte, hogy én vagyok, azonnal visszakozt fújt, de annyira, hogy bebújt Ági széke alá!
Szegény, tudtam én, hogy nem engem akart megharapni, tudom, hogy ha tudta volna ki közelít felé így, akkor csak csóvált volna egyet, és elkezdett volna bújni. ( Hogy mennyire nem agresszív velünk: itt fekszik a lábamnál, és most csak lenyúltam a kezemmel, erre felemelte a hátsó lábát és hasvakarásra invitált! )
Nagyon rossz érzés ez, hogy ilyen reakciója van ezekre a közeledésekre, de ez egyben óvatosságra is int még minket, mert sokat fejlődött és oldódott, de nem szabad megfeledkeznünk, hogy ott mélyen az a bizonyos eltüntetni való még megtalálható, amitől olyan válaszokat ad, amilyen az előbbi.
Viszont tudja, hogy ez nem jó, amit jelez is rendesen, csak ekkor még lemerevedik és lefagy kicsit.
Na majd a falatka-tréning meghozza a várt eredményt, de persze csak türelmesen és kitartóan.
De jó volna már azt írni, hogy a kishapsi "meggyógyult"!
Séta alatt már jön hívásra, itthon gyakoroljuk a figyelmet, akkor kap falatkát, ha ránk néz, és már az "ül" fogalmával is tisztában van, mert ha ügyesen közelítünk a falatkával, akkor szépen lehuppan a kis popókája a padlóra.
De ezek mit sem érnek, ha még fél és óvatos, az lenne nagyon szép, ha már semmilyen helyzetben nem rettegne!
Folyamatosan teszünk róla, hogy egyre lágyabb és kedvesebb és magabiztosabb és lazább legyen!

2009. szeptember 25., péntek

Péntek

Nyit.
Lóg Lizin, és ha látja, hogy a példakép rohan rendezkedni, akkor ő követi teljes erőből és ha kell, nem tartja vissza magát, beszáll a helyreutasításba.
Elképesztően aranyosak házőrzés közben vagy amikor elkezdenek játszani, incselkedni egymással.
Már játszanak, nem csak kóstolgatják egymást.
Igaz, óvatos duhaj mind a kettő, de az első napok után, határozott javulás tapasztalható.
Velünk is játszik, sőt, kisebb harapdálásokkal nézi, hogy meddig mehet el. Eddig még nem óhajtotta étrend kiegészítőként valamelyik ujjunkat elfogyasztani, és vér sem folyt, tehát egyértelműen nem bukik az emberhúsra.
Amikor játszottam Lizivel a dombon, ő is be akart kapcsolódni és rohant utánunk.
Persze egy pillanatra emiatt elvesztettem józan gondolkodásom, amely azt diktálja, hogy csak óvatosan minden mozdulattal, ugyanis jól megdögönyöztem, de olyan igazán intenzíven, és még a két mellső lábát is felemeltem, és a pocóját is megvakargattam.
Nem tiltakozott, és nem is merevedett le, hanem csóvált és láthatóan tetszett neki ez a játék.
Én meg úgy csináltam, mint ha ez lenne a legtermészetesebb dolog itt mifelénk!
Alakul a kishapsi!
Bár ma volt egy kis durci részéről a vecsernye után.
Lizi kapja először a tápot, aztán Myke. Mikor Lizinek letettem, Myke jött volna erős hajlandóságot mutatva az adag elpusztítására. Mikor mondtam, hogy a másik kezemben az ő adagja, akkor visszavonult, Lizi meg jöhetett fogyasztani.
Mikor Myke befejezte, csendben odaosont Lizi helyére, és azt jól lecsurizta. (Még szerencse, hogy a fekhely ilyen folyadékálló, így a felületi rész lepergeti a nem kívánt folyékony anyagokat.)
Erre kerekedett jó nagy irgum-burgum, ami persze megtette a hatását.
Ő már tudja, hogy ez tilos, mi meg tudjuk, hogy a kaja porciózása kizárólag külön, lehetőleg egyszerre.

2009. szeptember 24., csütörtök

Csütörök

Totál jó fej ez az eb!
Minden reggel versenyt örülnek, egyik jobban bújik mint a másik, és egymással is nagyon kis pajkosak lettek.
Évődnek, játszadoznak, incselkednek egymással, és nyoma sincs agressziónak!
Kínosan figyelünk arra, hogy ezekben a helyzetekben még véletlenül se legyen valamelyiküknek több vagy kevesebb a dögönyözésből, de ha szükséges, akkor viszont rendre utasítjuk az aktuális delikvenst.
Mondjuk ez utóbbira nincs sűrűn szükség, csak azokban a helyzetekben, amikor valamelyiküket hívjuk, de a másik jön és követelné a falatkát!
Hosszú napunk volt, korán keltünk, reggel nagyon nagyot sétáltunk mind a négyen - és már a dombon is játszadoznának egymással - aztán a délelőtti kutyakiképzés alatt mind a kettejüket sikerült jól lefárasztani.
Amíg Lizivel gyakoroltuk a kulturált sétát pórázon, addig Májki remegve várt minket a kapunál, Ági mondta, hogy a kishapsi keményen figyelt és várt minket mindvégig.
Amikor megjöttünk Lizivel, akkor Májki a kapun "lógott", és amikor kiszúrt minket, akkor olyan boldog volt, hogy vakkantott és ugrált örömében!
Már többször mondtam, hogy csak azért nem zabálom meg ilyen helyzetekben, mert nem szeretem a kutyahúst!
Olyan édes ez a kishapsi, hogy újra és újra csak azt kérdezzük magunktól, hogy hogy a fenébe történhetett meg, hogy egy ilyen kis kreatúra, ilyen hosszú időn keresztül volt menhelyen és nem kellett senkinek!
Pedig ott legbelül van valami, amit elő KELL hoznunk, hogy feloldódjon és lazán rohangálhasson, és lehet, ehhez nem lesz rövid az út, de már most látszik, NAGYON megéri, pontosabban kötelességünk várni egy ilyen bújós és kedves kis fickóra!
Mi türelmesek vagyunk, és erről nap mint nap biztosítjuk.
Hogyan?
Rengeteg dögönyözéssel, finom közeledéssel, szeretettel, incselkedéssel, játékkal.
Amit ma megenged, azt holnap és azután is "követeljük" tőle, és még kicsit rá is pakolunk, hogy érezze, ha kezdeményezünk, akkor az nem jelent rosszat, nem akarunk neki rosszat.
Például az első napokban cask akkor simogattuk meg, amikor ő szerette volna, ma már amikor akarom, akkor dögönyözöm, a tappancsait is fogdossuk, ráadjuk a hámot ha megyünk kocsival valahova, és ma már a talpát is megfoghattam, anélkül, hogy elrántotta volna, vagy morgott volna!
Elképesztően próbál megfelelni!
Ma is, amikor autóval mentünk, Lizi ugrált, izgatott volt, a kishapsi meg a legtermészetesebb módon ült teljes nyugalomban és szemlélődött. Amikor megálltunk a Városligetnél egy kis sétára, akkor is végig nagyon aranyos volt, izgatták az új illatok, érdeklődött minden iránt, Lizit követte, azt szagolta, amit Lizi is szaglászott.
Hazafelé pedig csak akkor lett kicsit izgatott, amikor már az ismerős szagok csapták meg az orrát, és akkor lett nagyon boldog, amikor a kertkapu kinyílt és ő bevonulhatott rajta.
Egyből a bejárati ajtó előtt termett és rohant be a helyére, amint lehetett.
Nekünk el kellett menni újra, ettől elkezdtek szinkronban bőgni!
Amikor megérkeztünk, olyan boldogok voltak, hogy azt leírni nem lehet.
Jobbról blöki, balról blöki, innen egy nyomulás, onnan egy nyomulás, bökdösnek az orrukkal, a kicsi átbújik Lizi alatt, vagy harapdálja a hátsó lábát, és csóválnak és csóválnak!
Remélhetőleg ez a tendencia folytatódik és egyszer azt írhatom le, hogy a kishapsi "meggyógyult"!
Nagyon várjuk azt a napot!

2009. szeptember 23., szerda

Szerda

Tegnap este, amikor leheveredett és szinte elájult a fáradtságtól, odalopóztam, és előre megfontolt szándékkal leguggoltam mellé és felkészültem arra, hogy megrémül és ugat, de én majd jól megnyugtatom és megdögönyözöm.
Nem riadt meg, nem ugatott, hanem elkezdett csóválni, majd amit még nem csinált, fekve maradt és előkelően hasvakarásra invitált, hátsó lába megemelésével.
Erősen megörültem ennek, mert az a blöki, aki még az érintésünktől is összerezzent, ha a lábaihoz értünk akkor szinte tiltakozott, most engedte, hogy olyan helyen is megvakargassam, ami eddig tabu volt.
Kész, ezzel végérvényesen és kitörölhetetlenül kiradírozott minden olyan rossz gondolatot a fejemből, hogy félelemből megharapna minket. Olyan nagyon kedves kis jószág lapul a riadt burok alatt, hogy az maga a csoda.
Szép lassan, ahogy ő engedi, ezt a burkot eltávolítjuk és jól elássuk vagy olyan anyagba tesszük, amitől ez a csúnya felszíni takaró a lelkén huss, eltűnik örökre.
 Mára már olyan nagy barátságban vannak Lizivel, hogy a reggeli séta előtt, amikor Lizi úgy jelzi kitávozási szándékát, hogy fogja a kedvenc rongyát és rázza ide-oda, Májki is bekapcsolódott, aminek a vége az lett, hogy mi ültünk Ágival megdermedve a kíváncsiságtól, hogy ebből mi kerekedik, és csak annyit láttunk, hogy Lizi incselkedik a kishapsival, a kishapsi meg ugrál rá, bökdösi és gyengéden, abszolút agresszió mentesen harapdálja.
Olyan igazi nagy játék kerekedett ebből és mi csak néztük csendben, de belül ordítva a boldogságtól!
A reggeli séta alatt Lizi természetesen póráz nélkül haladt, Májki még a póráz biztosításával jött mellettünk, de amikor Lizi elsuhant mellette, a kishapsi rohant volna utána!
Ha ez így megy és nem vigyázunk, a végén ezek jobban szeretnek majd egymással játszani mint velünk!
De ezek a séták és a váltott műszakú és beosztású házőrzés megteszi a hatását náluk, ugyanis olyan fáradtak, hogy amikor megjövünk, a jutifalat és ivászat után ezek felborulnak a helyükön és teljes erőből horpasztanak.
Jó nézni őket!
Gyakoroljuk a behívást, és már elég jól megy a falatkával való megerősítéssel.
Persze most dupla adaggal kell számolnunk, mert ha Májki kap falatkát, Lizinek azonnal adok feladatot, hogy ő is kaphasson.
Feltűnően jól teljesít most mind a kettő, ez a kis verseny köztük a hasznukra válik!
Dögönyözni szuperül lehet már a ksihapsit, igaz, még vannak olyan dögönyözések, amikor lefagy és görcs az egész teste, de elegendő "gügyögéssel" és falatkával és nyugtató simogatással egész jól fel lehet oldani.
Már a masszázst is engedi, és ha megfogom a lábait, akkor nem morog, nem merevedik le, hanem csak csóvál!
Fejlődőképes egyed!
Jó lesz majd birkózni vele úgy mint Lizivel, persze méretének megfelelő intenzitással :)
És erre is reális esély van, ugyanis már nem olyan óvatosan nyúlunk hozzá, mint első nap, hanem határozottan nyúlunk felé, hülyéskedünk vele, két kézbe fogjuk a pofázmányát, és ide-oda billegtetjük a fejét, és ahelyett, hogy lefagyna, csak csóvál és ha befejezzük, akkor nyomul, hogy még!
Elképesztően édes, és nagyon jó, hogy itt van velünk!
Ő is olyan igazi "jó választás volt részünkről" mint Lizi!

2009. szeptember 22., kedd

Kedd

Májki többször is átbújt Lizi hasa alatt, és az általunk várt vagy vélelmezett harc elmaradt.
Sem egy morranás, sem egy vicsorgás, sem egy harcias pillantást nem lehetett észlelni, hanem csak annyit, hogy a mutatvány végén Májki odadörgölte a pofázmányát Lizi pofázmányához.
A két gazdi meg elolvadt a gyönyörűségtől!
Úgy tűnik, Lizi felülkerekedett a kezdeti megilletődöttségén, és már ő irányít!
Ez Májki számára is kedvező állapot, mert így nem kell felvállalnia a vezető szerepet, ami rengeteg frusztrációt okozna neki.
Már érdeklődnek egymás iránt, és reggel volt kis játék kezdemény is, rohangáltak itt bent, aztán a lökdösődés hevében Májki félreértette Lizi vehemenciáját és jelzett, hogy elég. Nem harapott, nem is vicsorgott igazán, csak mordult egyet, amitől Lizi első reakciója az volt, hogy visszahőkölt, majd folytatta a játékot.
Nem történt semmi, kicsit kergetőztek még, Májki rájött, hogy senki nem akarja bántani, majd miközben még évődtek kicsit, elhaladt valaki a kapu előtt, amit Lizi megneszelt, és rohant rendet rakni a kapuhoz.
Májki meg utána, de olyan vehemensen indult el, hogy a lábai úgy kipörögtek a járólapon, akár a rajzfilmekben. Olyan aranyos volt, hogy Ágival szétröhögtük magunkat a mutatványon.
Édesek együtt!
A házőrzés is páros foglalatosság, a séta is, már csak azt kéne meglesni, hogy éjjel mit csinálnak!
Valószínű, hogy itt szivaroznak és zsugáznak, mert annyira megszelídültek, hogy élünk a gyanúval, ezek kitárgyaltak mindent az előző éjszakákon és kötöttek egy kölcsönös megnemtámadási szerződést!
Határozottan kezdenek megbarátkozni egymással!
Májki még sajnos olyan behódolón jön, szinte bocsánatot kér a jelenlétéért, olyan nagyon félve jön, és érezni egy kiadós dögönyözéskor, hogy az egész testén befeszülnek az izmok.
Persze a masszázs, amivel a gerince mellett haladok, sokat lazít rajta, mégis olyan fájó, hogy ilyen előélettel a háta mögött került hozzánk.
Majd rendszeressé válik ez a kezelés, és akkor sokat lazul majd, nem csak izmait tekintve, hanem belül is a lelke is!
Olyan nagyon édesen tud nézni, olyan nagyon fáj, hogy egy ilyen kis lény nem kellett senkinek ilyen hosszú időn keresztül, pedig alapjában véve egy tünemény, nagyon kedves, bújós és szerintünk nagyon vidám kutyus ő, akit a múlt terhe még nagyon nyomhat.
Reméljük, el tudjuk venni tőle a terheket, fel tudjuk oldani ezeket a gátlásokat és egy felszabadult, önfeledten rohangáló kis kutyus válik belőle.
Ami biztató, hogy szeretne NAGYON NAGYON megfelelni!!!
Rajtunk nem fog múlni a siker, ha kell, akkor sokat fogunk türelmesen várni az igazi Májkira és reméljük, mi is megfelelünk neki!
Egyébként ebben nagy segítség Lizi, aki félelmetes "bölcsességgel" fogadta el a kishapsit, és kezeli ezt a helyzetet, mert nem görcsölt be, nem kezdte el erőltetni, hogy ő a király, hanem teljesen átértékelte a helyzetet, és hozza a régi formáját!
Igaz, van némi féltékenység amikor lejövünk reggel, ugyanis ilyenkor két totál lelkes eb rázza magát a lépcsősor alján és alig várják, hogy megkapják a reggeli üdvözlő dögönyözést.
Próbáljuk teljesen kiegyenlíteni a mérleg serpenyőit, és ha az egyiket simogatjuk, akkor természetesen ha a másik odajön, akkor ő is megkapja a magáét, és vissza ugyanez.
Amikor meg pihennének, akkor hagyjuk őket eldőlni.
Eddig nincs gond, ennél csak jobb legyen!

2009. szeptember 21., hétfő

Hétfő

Rengeteg minden történt a hétvégén, olyan eseménydúsra sikeredett, hogy aki ennél többet bír besűríteni két napba, az már szerintünk csal.
Mára már olyan fantasztikus dolgokon vagyunk túl, mint Májki érkezése, Lizivel ismerkedés, bundaigazítás, doktorbácsi, kutyaiskola, közös séták egy vagy két gazdi kíséretében, ismerkedés emberekkel, kutyákkal stb.
Olyan édes a kishapsi, hogy elmondhatatlan, bűbájos a pofázmánya, aki csak meglátja, azonnal rohanna rá és dögönyözné.
Tegnap a kutyasuli előtt is többen megálltak előtte és csodálták, hogy milyen helyes ez a blöki, és hogy mi a neve és mennyi idős. Ágival voltak kint a suli területén kívül, és Ági mondta, hogy igen elcsodálkoztak a válaszokon.
Egyfelől nem hitték el, hogy Májki nem kölyök, hanem kész felnőtt úr, plusz értetlenül álltak az előtt az információ előtt, hogy nem barátságos - ezt mondta minden Májkira ugrani készülő embernek Ági.
Persze a logikus gondolkodás és a kíváncsiság még nem veszett ki az emberekből, így többen feltették a "Miért?" című kérdést.
Ági elmondta, hogy mi és hogyan történt, aztán a távolságot megtartva mindenki elballagott.
Nagy a kishapsi sikere :)
Ugyanakkor a kezdeti "nehézségek"  a Lizivel való ismerkedés után teljesen megváltozott az élet, ezek lehet, a legnagyobb haverok lesznek, ugyanis tegnap az autóban is elég jól viselték egymást a hátsó ülésen, egy pisszenés sem volt, pedig Lizi az autóban rettentő izgatott, és ebben az állapotában hajlamos fel-alá rohangálni, ami mondjuk egy Toyota Yaris méreteit tekintve nem egy fárasztó mutatvány.
Ebben az izgatott állapotában nem egyszer csapta pofázmányon azt a Májkit, aki ugye az első nap az ilyen fajta közeledésre elég vehemensen reagált.
Érdeklődve vártuk, hogy mi fog történni.
Ági az anyósülésen, mögötte Májki, mögöttem pedig Lizi..
Figyeltük az első Lizi attakot, amikor átrohant Májki térfelére, hogy mi lesz a kishapsi reakciója, de semmi.
Utána amikor Lizi kiszúrt valamit az én oldalamon, felpattant és elkezdett csóválni, amitől lágy szellő kerekedett az autóban, ezzel módszeresen pofozva a kishapsit.
Ez a dúvad bitang meg csak nézte egykedvűen, már már álmosan Lizi műsorát.
Alig hittük el!
Ezek lehet, megdumáltak mindent előző éjjel és fegyver- akarom mondani fogszünetet kötöttek?
Nem lenne rossz :)

Májki nem szobatiszta teljesen, vannak helyek, ahol jelöl vagy ürít, de szerncsére nem szilárdat, hanem csak folyékonyt.
Nem tudjuk a "tócsák" méretéből megítélni a szándékot, a lényeg, hogy oldalba brunyálja a cipőket, az ülőgarnitúra lelógó részét, a falon a sarkokat.
Roppant bosszantó ám, de elkezdtük kezelni a dolgot, aminek az az eddigi eredménye, hogy ma reggel nem voltak ajándékok tőle a padlón :) Van remény :)

Ugyanakkor Lizivel való kapcsolata olyan jó lett, hogy most már Lizi egész nyugodtan hozhatja a formáját, Májkit ez már csöppet sem zavarja.
Elegendő volt a rápirítás, plusz utána a feloldás és a végtelen intenzív, már már a gügyögés határát súroló beszéddel fűszerezett dögönyözés!

Ma reggel Ági hajnalban eltávozott itthonról, így együtt maradtam a két fenevaddal.
Ezek, amikor megneszelték, hogy Ági nem csak a szemetet vitte ki, hanem autóba pattanva elpucol, teljesen kiakadtak, és a konyhai barikádunkat - lévén nics konyhaajtónk - ledöntve rohantak az ablakhoz mind a ketten, sírva.
Azt hittem, valami baj van, és félálomban rohanok le, hogy mi trötént, ezek ketten a lépteimre a lépcső elé ugrottak, csóváltak hevesen, közben hol rám, hol a bejárati ajtóra néztek izgatottan.
Hű - kiáltottam fel magamban - ennek fele sem tréfa, ezek ki akarnak menni, és azzal a lendülettel nyitottam is ki az ajtót.
A két jómadár meg rohant le és felugorva a kertet a bejáratunktól elválasztó kerítésre elkezdték Ágit búcsúztatni. Ment a koncert.
Mivel az órámra néztem, és még csak 5:45 volt a számlapján, azonnal átfutott az egyamon, hogy a szomszédok most fekszenek vigyázzállásba, és a közelükben hajításra alkalmas tárgyak után kotorásznak idegesen.
Ezek bejöttek, Ági elgurult.
Lizi olyan álmos volt, hogy a helyére ment és azonnal elaludt, Májki meg ült a bejárati ajtó előtt és sírt!
Ott ült ez a tünemény, és hiányolta Ágit!
 Azt hittem, megzabálom, olyan cuki volt. Aztán amikor a farkasüvöltés és vonyítás egyvelegére tért volna, akkor leállítottam egy kis dögönyözéssel. Teljesen nem nyugodott meg, de már csak hüppögött, azt viszont hosszan.

A reggeli sétánál büszkén mentem két ebbel az oldalamon, és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a dolog kimenetele. Minden rendben volt, Lizi rohangált, Májki még hosszú pórázon jött mellettem, és amikor csak lehetett, megdögönyöztem, és gügyögtem neki :)
Nem voltam terhére, mert csóvált.
Aztán Lizi elkezdett futkorászni, ami Májki figyelmét láthatóan felcsigázta.
Ment volna, de még nem engedem el.
Még nem, de érzem, nem kell sokat várni erre!

Aztán megérkeztünk, juti falatkák zápora közt egy kis dögönyözés, majd lakás takarítás, de ebek nélkül.
Sajnos vagy nem, de Ágival "kényesek" vagyunk a benti rendre, no nem patyolatot akarunk nyitni, hisz mégiscsak két kutya van bent, de szeretjük, ha a padlón nem áll csomókban a szőr, a sár és a többi, és a többi.
Kitessékeltem kutyáinkat, becsuktam mögöttük az ajtót, és elkezdődött a takarítás, de közben állandóan azon törtem a fejem, hogy mit csinálhatnak, ugyanis egy mukk, annyi hangot sem adtak ki magukból!
Ezek a szélfogóban feküdtek, és nézték az utca népét!
Nagy forgalom nincs mifelénk, nem hömpölyög a tömeg, de van élet, nem egy szellemvárosban lakunk.
Aztán az arra érdemesnek tartott delikvenseket Lizi vezényletével közös erővel utasították rendre!
Elképesztő! Ennyire kezdik megszokni az új helyzetet!
Egész bizakodva tekintek a jövő irányába!

Aztán a takarítás után külön-külön vittem őket ki, elsőnek Lizit, hogy gyakoroljuk kicsit a kutyasuliban tanultakat, majd Májkit, hogy a sétánál gyakoroljuk a figyelmet és a behívást.
Amikor Lizivel mentünk ki, Májki végig sírt, hallottuk a dombon is, olyan hagosan adta mindenki tudtára a bánatát.
Aztán amikor Májkival mentünk ki, akkor meg Lizi műsorozott tiszta erőből.
Mecsoda versenyszellem :)

Most pihegnek fáradtan, hol kimennek a napra, hol itt hűsölnek a padlón!

Jó lesz velük, nagyon!
( Na ez jó rövidre sikeredett! )