2009. december 14., hétfő

3 hónap

Lassan negyed éve van velünk a Kishapsi.
Ennek örömére visszapörgettem az időt, és megolvastam az első bejegyzéseket, hogy milyen is volt az a pár nap.
Tömören? Érdekes!
De komolyan, olyan érdekes visszaolvasni, hogy lefagyott, megmerevedett, inkább hasonlított egy sámlihoz amikor közeledtünk felé vagy megérintettük, mivel most ilyet egyetlen helyzetben sem tapasztalunk nála!
Sőt, magabiztosan közlekedik mindenhol!
Emlékszem, az első napokban, amikor a helyén feküdt és közeledtem felé, csak nézett azokkal a hatalmas szemeivel, félve és jelezve, hogy köszi, de nem kérek semmit, sem dögönyözést, sem egyéb más típusú testi kontaktust.
Ma meg eldobja magát a helyén, a padlón valahol, vagy kimegy az előszobába, vagy helyet cserél Lizivel, hatalmasakat nyújtózkodik, és ha úri kedve úgy tartja, akkor odaballag Ágihoz vagy hozzám, megáll előttünk, megvárja a dögönyt vagy egyszerűen csak leheveredik, ránk néz és csóvál! Nem kell szólni semmit, csak néz és csóvál. Mögötte meg tükörfényes a padló :)
Kicserélték, de teljesen!
Mondjuk ma a séta alatt vakkantott, de csak azért, mert valahol valami elmebeteg tűzijátékkal ünnepelt, ami nagyon nem tetszett neki.
Mi lesz itt szilveszterkor??? A környék átalakul hadszíntérré, mert a nagy ünneplés ugye kimerül a nagy durrantásokban.Szegényeket csak a kiskertbe fogjuk csak kiengedni egy szabadon futásra, amúgy meg csak pórázon visszük őket, mivel egyiküknek sem tetszik ez a fajta örömködés.
Hogy mennyire megváltozott, azt talán azzal tudom a legjobban leírni, ha elmesélem, hogy mi a kedvence.
Ugye három hónapja még a háta közepére kívánta az érintésünket, ha megérintettük, akkor összerezzent és a fent említett módon inkább hasonlított valami sámlira, semmint ebre.
Ma, miután kivittem a szemetet, a résnyire nyitott ajtó mögül egyszer csak megjelent a kis búrája, de csak kikandikált és várta, hogy bemenjek.
Amikor beléptem, hallom, Lizi teljes erőből húzza a lóbőrt a Kishapsi meg ott csóvál előttem.
Leguggoltam hozzá, kinyújtottam a bal kezem, tenyérrel felfelé, ő meg beletette a fejét a kezembe. Ekkor elolvadtam és elkezdtem a buksiját simogatni.
Ez a bitang meg kezdett teljesen átszellemülten csicsikálni, a szemei már csak gyufa méretűek voltak, és a feje teljes 47 dekányi súlyával nyomta a kezem, éreztem, már nem dolgoznak a nyakizmok.
Kábé öt percig tartott a kis intim pillanat, mivel eddigre már valószínűleg álomország határához ért, ahonnan visszanézve látta, hogy nem a helyén van, így lassan megemelte a kobakját, megfordult, és komótosan de határozottan a helyére ballagott, ahol azóta is durmol.
Hogy meg lehetne zabálni, az nem kérdéses!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése