2009. december 1., kedd

Újabb történések

Eltelt újra két hét és lassan olyan magától értetődő a kishapsi és természetesen Lizi jelenléte, mint ha mindig is itt lettek volna.
A kutyasuli és az ott elért "eredmények" mindannyiunk számára hatalmas változásokat hoztak. No nem azért, mert most már két agility bajnokkal vagyunk egy fedél alatt, hanem azért, mert az ott hallottak, tanultak és gyakoroltak betartásával minőségi változáson mentek az ebek - és azt hiszem, mi is - keresztül, amelynek egyik következménye, hogy ma már a kishapsi nem fagy le ha véletlenül ráugrunk a szeretetünkkel, de nem hogy nem fagy le, hanem csóvál és szinte vigyorog a közeledésünkre!
A séta alatt mind a ketten póráz nélkül rohangálhatnak, mert hívásra visszajönnek!
A kaja még térben szeparáltan de azonos időben történik, sőt, ma mind a kettő pernahajder ülve várta, hogy mikor engedem őket a bödönjeikhez!
Egymással zseniálisan jól jönnek ki, a kishapsi folyamatosan és szó szerint lóg Lizi nyakán, aki egy zen buddhista nyugalmával tűri a nyakrágózást tőle.
Ami igazán megmelengeti a szívünket, az a kishapsi teljesítménye, amitől hanyatt vágjuk magunkat.
A suliban minta tanuló, ül, fekszik, marad helyben kérésre, láb mellett követ, a kapun csak akkor lép át, ha arra engedélyt kap, SOKKAL de SOKKAL barátságosabb mint két hónapja emberekkel és kutyákkal egyaránt, és a vizsgafeladatot tökéletese csinálja meg már most! Egyedül, a hosszú helyben maradással vannak gondok, azt annyira nem szívleli, de ki a fenét érdekli, hiszen a többit úgy megcsinálja, hogy azt tanítani lehetne vele, és különben is van még időnk ezt gyakorolni.
De ami igazán megdobogtatja a szívünket, az az itthoni teljesítménye.
Úgy közlekedik, mint ha mindig is itt lakott volna velünk, jön, megy, nyújtózik, helyet cserélnek Lizivel, üvöltve versenyt horkolnak, és úgy tud aludni, hogy azt le kéne rajzolni!
A hátára fekszik, négy lába a négy égtáj felé a feje kitekeredve és van hogy cuppog, van hogy rohan, van hogy csóvál, de eddig még soha nem volt neki rémálma, amiből riadtan ébredne.
Örömmel, de kicsit félve, pontosabban óvatosan örülünk ezeknek a sikereknek, hiszen a szelídítés folyamata közben még rengeteg sérülés történhet, ha nem vagyunk kellően elővigyázatosak és előrelátóak.
De majd idővel, fokról fokra :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése